Gondolkoztál-e már azon, hogy a földi létezésben mindennek meg van az ellentétpárja? Például nappal-éjszaka, fény-árnyék, apály-dagály, hideg-meleg, élet-halál.
A természet törvényeként elfogadjuk, hogy egyik sem létezik a másik nélkül, sőt mi több, a folyamat részeként a nappalból éjszaka lesz, majd az éjszakából nappal és így folytatódik tovább. A mindennapi emberi létezés szintjén azonban más a helyzet, szinte nem is veszünk tudomást az ellenét-párok létezéséről. A pozitív szóhoz a jó képzetét, a negatívhoz az előnytelent, a rosszat társítjuk.
Az ember gondolkodása eltorzult, mert mindenben csak a jót keresi, a szépséget, a bőséget, hogy hogyan lehetne boldog egész életében. Így az ellentétpárokból csak az egyikre, a saját gondolatai alapján inkább a jóra, kellemesre fókuszál, míg a másik oldaltól elfordul.
Miért ragadunk bele az egypólusú gondolkodásba? Miért fordulunk csak az egyik oldal felé?
Mi a szerepe az ellentétpároknak a földi létezésben?
A földi fejlődés kölcsönhatásokra épül, az ehhez szükséges katalizátort az ellentétpárok adják. A negatív megtapasztalások arra késztetnek bennünket, hogy változtassunk életvitelünkön, hozzáállásunkon, hiedelemrendszerünkön. A nehézségek megoldása komoly próbatételek elé állítják az embert, amelyek megélése kapcsán a lélek intenzív fejlődésre képes. A fejlődéshez szükség van mindkét oldal megélésére, hiszen, ha minden tökéletes és jó lenne, akkor nem fejlődnénk.
Ha megtagadjuk életünk, személyiségünk árnyoldalait, és csak az ellentétpár egyik oldalára fókuszálunk, akkor fejlődésünk megáll. Fontos, hogy életünkben tudatosan elfogadjuk az ellentétpárok létezését, mert ez indítja el a lélek fejlődéséhez szükséges folyamatokat.
Egy történés képes mindkét pólust hordozni, ami az egyik ember számára jó élményeket jelent, a másik számára kellemetlenséget okoz. Például egy vállalat két munkatársa lehetőséget kap egy külföldi szakmai konferencián való részvételre. Az egyikőjük lelkesen várja és számolja a napokat az utazásig, míg a másiknak összeszorul a gyomra, mert repülőre kell ülnie és egyedül kell boldogulnia egy idegen országban. Egy adott helyzet vagy esemény megítélése az egyén megélésétől függ.
A Teremtés kezdetén egyetlen létező volt, maga a Teremtő. A Teremtő nem talált senkit, aki által megtapasztalhatta volna önmagát, ezért különböző minőségeket választott ki saját magából, hogy azokon keresztül ismerhesse meg önmagát.
Az így teremtett entitásoknak egyéni lehetőséget adott a fejlődésre és a létezés felfedezésére. Ha abból indulunk ki, hogy ami fent van, az van lent is, akkor ezek a minőségek léteznek a Szellemi Hierarchia szintjein is. Gondoljunk csak a Teremtésben Satanel Nagyúr és az Arkangyalok történetére!
Satanel Nagyúr a világosságból született árnyék minőségét, míg az Arkangyalok a világosságból született fényoldalt képviselik. Satanel Nagyúr és az őt követő entitások kiváltak a Szellemi Szférából, hátat fordítva a Teremtőnek, hogy kibontakoztassák saját világukat. Annak érdekében, hogy egyik oldal se erősödhessen meg a másik kárára, a Teremtő létrehozta a legnagyobb tudatot, Annotius Nagyurat, akinek a feladata az egyensúly és a rend fenntartása. Ő önmagában semleges, egyenlő arányban képviseli mindkét oldal minőségeit. A dór lélekkaszthoz tartozik.
A dór az a lelki kaszt az Univerzumban, amely fény és árnyék egyensúlyának fenntartásáért felelős.
A Földön élő lélekminőségek érkezhetnek a fény, az árnyék és a dór lélekkaszt oldaláról. Emberként az első gondolatunk az, hogy az árnyék oldali lélek rossz vagy gonosz, pedig csak más. A lélek származása és fejlődése szempontjából nincs különbség, minden lélek a Teremtőtől származik. Mindannyian a tanulásért, tapasztalatszerzésért érkezünk a Földre, mert az emberi lét célja a fizikai megtapasztalás általi fejlődés.
A dór tudatú lélek ki tud szakadni az érzelmek körforgásából, azaz képes az érzelemmentességre. Erre nagy szükség van, hiszen döntései és tettei végrehajtásában gátló tényező lenne az érzelmi befolyásoltság. Nem megvesztegethetők egyik fél irányába sem, így a mérleg nyelveként a kiegyenlítő minőség szerepét töltik be a fény és az árnyék oldal fejlődésében.
Az emberiség nagy része nem tudatosan éli az életét, mert sokan nincsenek tisztában azzal, hogy az élet túlmutat a puszta fizikai létezésen. Az ember a test-lélek-szellem hármasságából épül fel, és lélekminősége alapján lehet fény, árnyék vagy dór. Az emberek többsége még nem lát rá az elvállalt életfeladatára. Amint az ébresztés megtörténik a Szellemi Hierarchia által, a tudatára ébredt lélek rálát saját minőségére és az emberi lény elkezdi megvalósítani az életfeladatát.
A Szellemi Hierarchia számára a tudati és szellemi fejlődés a legfontosabb a lélekre nézve. Ezt biztosítja a Föld, mint tanító és fejlődtető hely, melynek működéséhez egyensúlyra van szükség. Mára az egyensúly eltolódott az egyik oldal felé, így nem véletlen, hogy jelenleg nagy létszámú dór lélek öltött testet a Földön.
Az emberiség fejlődése fordulóponthoz érkezett. Elég, ha csak körülnézünk, mi zajlik a világunkban. Válaszút előtt állunk mindannyian, hogy felébredünk és a saját minőségünket választva a szellemi fejlődés útjára lépünk, vagy elragad bennünket a mátrix színes, csillogó, illuzórikus világa.
A döntés a Tiéd!