Sors, Karma, Ok-okozat

Ezt a tanítást kezdhetjük akár a klasszikus Mátrix jelenettel…
– Te hiszel a sorsban Neo?
– Nem
– Miért nem?
– Jobb az a tudat, hogy én irányítom az életemet.

… de ezt a tanítást csak akkor értheted, ha hajlandó vagy bevenni a piros pirulát!

A sors, karma, szabad akarat, ok-okozat összefüggések megértéséhez szükséges némi támpont.

A Lélek fejlődési útja írásukban egy példával szemléltettük, hogy a karma megértéséhez ismernünk kell annak kiinduló okát. Ezt karmikus szintéziának hívjuk és az alábbiakban mutatjuk be.

  1. Szellemi Hierarchia (Tethán) szintjén elhangzik egy terv (pl. az emberi faj megmentése).
  2. Ez a Tethánnak egy fejlődési lehetőséget jelent, ezért leszüleszteti a szikráját.
  3. A lélekszikra ekkor értelemmel, érzelemmel, impulzussal és kollektív tudattal rendelkezik. A Tethán ehhez hozzáadja saját egójának egy részét, amivel megadja a léleknek a tudati formáját, minőségét. (Lélektudat)
  4. Ezután a sorsírók, karma írók megírják életfeladatát és sorsát. Így lesz a még testet nem öltött lélekből egyéni tudatú, útra kész lény.
  5. A kiszemelt hely ez esetben a Föld, ide születik le az emberi tudatú lények közé. Sorsát meg kell élje, hogy feladatát teljesíthesse. Karmája összemosódik az emberi sorsával.

Ha van olyan fejlődő lélek, amely képes ellátni ezt az életfeladatot, a Tethán dönthet úgy, hogy szerződést köt azzal a lélekkel. Mindenképpen létrejön egy szerződés, mert ez a leszületés alapfeltétele. A leszületendő lélek vállalja, hogy végigjárja azt az utat, amelyet a Karma Nagyurai karma pontonként meghatároztak, majd a Sors Nagyurai megírták sorsa el nem dönthető részét. Ezen felül léteznek az Élet- és Alku Nagyurai, melyekkel most nem foglalkozunk.

Mint látjuk minden szabályozott, tehát a karma is.

A karma szabályzat (Részlet – Kruder Nagyúr tanításából)

“A karma megmásítható

A karma, mint egy megírt könyv, létezik, de nem kötött. Amikor valaki azt hiszi, hogy kötött, olyankor köti le saját magának az elvakultságával.

A karma, mint szó, egy veled!

Bármit csinálsz, a karmádat magadról le nem moshatod, minden lépéseddel egy új szót írathatsz bele.

A karma bekövetkezik veled és velem! (kölcsönhatás)

Nincs attól könnyebb karmád, hogyha magas a rangod, vagyis többet érsz a halpiacon, „csak” ügyesebben tudod megoldani a problémáidat.

Az egyén karmája függ a csoportban levőkétől.”

A karma lényege, hogy megadott pályán tartsa a lelki fejlődést. Nem a fejlődés korlátja, hanem az adott lényegiség formáinak korláttényezője. Erre egy jó példa a folyó, melynek korlátja lenne egy gát, amely az útját állja, a meder viszont csak szabályozza folyási irányát.

A lélek leszületése előtt már eldöntött tény, hogy:

  • a lélek fizikai síkon nő vagy férfi lesz
  • a hely és az idő, ahová és amikor leszületik
  • meghatározottak a szülei és a leszületési környezet, melyek abba az irányba fogják emberi tudatát befolyásolni, hogy megélhesse azokat a karmapontokat, amelyeket szerződésében már elvállalt
  • fizikai teste, egészsége szintén hatással van a sorsának beteljesítésére
  • mi a sorsa, mely áll eldönthető és el nem dönthető részből. Az el nem dönthető rész mindenképpen bekövetkezik, amennyiben az Élet- és Alku Nagyurai azt meg nem másítják és a Sorsíró Nagyurak sorsát át nem írják (szerződés módosítás). Az eldönthető rész a szabad akarati tényező. Ezek jellemzően kisebb fontosságú esetek, melyek nem befolyásolják érdemben a lélek életútjának a beteljesülését.

Ebből következik, hogy a korlátlan szabad akaratnak csak az illúziója van meg, mert a már bennünk futó lélekprogram csak azokat a lehetőségeket adja meg, amelyek életutunkkal összhangban vannak. (Lásd Test, szellem, lélek)

A felejtés fátyla vagy ahrimáni vonal megakadályozza, hogy hozzáférjünk a lélektudatosságunkban levő információkhoz. Ily módon minden tapasztalásunkért meg kell küzdenünk, rá kell jönnünk megoldásuk nyitjára, mert a feladatok mindig kihívásként vagy nehézségként jelentkeznek. Csak így lehetséges, hogy megoldásuk és megélésük kapcsán tanításként, bölcsességként bekerüljenek a tudatunkba.

Ha a lélektudatosságunk hozzáférhető, nyitott könyv lenne a felszíni vagy emberi tudatosságunk számára, akkor a nehézségek megugrása nem jelentene kihívást, vagyis a gyarapodás elmaradna.

Ok-okozat

Ha meg kellene határoznunk az ok-okozat fogalmát, akkor birtokunkban lévő információk alapján:

  • az ok, egy kiindulási tény, egy olyan megállapítás, mely irritálja közeget, másult minőséggel rendelkezik, mely eltér a közegtől. Ezért kölcsönhatásba lép vele, módosítani kívánja azt.
  • Az okozat ennek következménye, mikor a tény (az ok) által egy olyan helyzet alakul ki a közegben, mely magába öleli a tényt és meghatározza a cselekvés formáját.

Az ok-okozat törvénye áthatja a karmát. Ha az ok a fizikai világban a tudás gyarapítása, akkor ebben a közegben az okozat a kölcsönhatás, melyből újabb okok és okozatok születnek. Például egy kisgyerek megfogta a forró vasalót, megégette kezét. Így megtanulta, hogy vigyáznia kell a vasalóval.

Az újabb és újabb élethelyzetek tanításainak megtapasztalására a Szellemi Hierarchia entitásai leszülesztik szikrájukat, ily módon fejlődik a fizikai és szellemi világunk, és gyarapodik újabb és újabb megélésekkel.

Mindezek jobb megértéséhez segítséget nyújt Michael Arkangyal Nagyúr 2020.10.09-i tanítása, melyet az összefüggések és a jobb követhetőség érdekében egyben teszünk elérhetővé.

“Itt és most. Mi az mi szükséges életed megélésében és mit kell még tenned, hogy beteljesülhessenek a továbblépéshez szükséges feltételek megteremtése?

Hát legalább és legelőször az ittben és a mostban kell lenned, mert az illúziótól való elrugaszkodás a pillanat megélésével kezdődik. Csak az ittben és csak a mostban tudsz változtatni bármin is és csak az ittben és csak a mostban lehetsz tudatos.

A tudat, mint információhalmaz bármikor a rendelkezésedre áll, de információt cserélni csak a jelenben tudsz. Ily módon a mélytudati tartalmaidhoz is csak akkor tudsz hozzáférni, hogy ha létezésed, tudatosságod minden pillanatban itt van. És ha nincs itt, akkor hiába van a most, mert, gondolataid elkalandoznak, érzékeid, érzéseid elvisznek és nem tudod megélni a mostot, úgy, ahogy azt tudatosan megtehetnéd.

Ezért minden pillanat, melyet tudattalanul élsz meg, egy elvesztegetett pillanat, ha a lélek fejlődési útját vesszük figyelembe. Minél több ilyen pillanat van az életedben, annál többször vagy tudatos és annál jobban tudsz haladni az utadon.

Azok a pillanatok, melyeket érzéseid befolyásolnak, azok sem feltétlenül elvesztegetett idő, amennyiben olyan irányba befolyásolnak téged, ami egyébként a sorsodban és karmádban benne foglaltatik.

Tudnod kell, hogy belső hangod olyan megélések felé irányít téged, melyek egyébként is az életed eseményei láncolatának a része. Így hát, ha nem is vagy mindig az ittben és a mostban, de ha le tudod csendesíteni gondolataidat, felszínre jönnek azok a mélytudati tartalmak, amelyek megadják a követendő útirányt.

És ha már útirányról beszélünk, akkor tudjuk, hogy sorsunk meg van határozva, hogy nem csak úgy véletlen létezünk a létezésben és olyan összevissza folynak életünk eseményei. Mert ez nem egy káosz állapot, mert maga a Teremtő létrehozásának és tudatának ébredése pillanatában egy rend keletkezett, mely egyfajta irányított előre meghatározott rendszerbe foglalva megváltoztatta a káosz minőségét.

És mivel mi a Teremtőben létezünk, és a Teremtőn belül is a létben létesített létben, itt minden szabályok szerint előre elrendeltetett. Mindennek megvan a módja és megvannak azok szellemi törvények, melyek ezeket felülírják és irányítják. Így hát életünk, sorsunk sem véletlen, hisz mindennek célja van és ezek a célok végső soron a saját fejlődésünket is irányítják és megmérettetik.

Hát épp ezért a Szellemi Hierarchia kiemelten figyel arra, hogy céltalan létezés ne legyen a fizikai síkban! Az, hogy fizikai síkban megnyilvánulhatunk, a lélek szempontjából egy lehetőség, és ezt a lehetőséget elszalasztani nem szabad, mivel az események láncolata oly módon összefügg egymással, hogy a meg nem élt karmikus pillanatok csak nehézséget és zűrzavart okoznak a fizikai létben. Éppen ezért a szabad akarat teljes mértékben nem adatott meg a leszületett léleknek, mert már eleve befolyásolva van az általa köttetett szerződés által.

Az élet fontos pillanatai rögzítettek és ezek elkerülése szinte lehetetlen. Amennyiben a lélek olyannyira nem hallja belső hangját és nem követi ezt az utat, a Földön levő tapasztalatszerzése számára már felesleges, hiszen már nem fogja tudni beteljesíteni azt az életfeladatot és nem fogja tudni megélni mindazokat a dolgokat, amelyek fejlődési útján előre vitték volna. Ezért hát a lehetőség azoktól a leszületett lelkektől elvétetik, amelyek folyton keresztbe tesznek az általuk is elvállalt életfeladatok megvalósulásainak.

A karma, mint olyan és a sors, noha rokon értelmű szavak, de nem ugyanazt takarják. Ők meghatározzák egy fizikai szintű emberi élet leszületésének a célját és az azon való, a cél beteljesítéséig való végigjárásának sorrendiségét és eseményeit. Ezeket úgy hívjuk, hogy kötött karmapontok, melyek egy-egy bizonyos tanítás elsajátítását tartalmazzák.

Ezeket a Karma Nagyurai rögzítik és mintegy karmapontok végén ott áll az életcélunk, a sorsunk, amelyhez el kell jutnunk azon a kijelölt úton, melyet előre meghatározott szerződésben már rögzítettünk.

Így hát az élet bejárása legegyszerűbb módon úgy végezhető el, ha követjük azt az általunk kijelölt utat és megvalósítjuk annak pontjait megfelelő módon. Ez esetben az életünk nem terhelődik felesleges eseményekkel, megélésekkel, mert amennyiben ezt a jelen életünket tovább bonyolítjuk, úgy megannyi újabb kiegyenlítésre váró esemény keletkezik, melyeket a következő leszületések alkalmával kell kiegyenlítenünk.

A sorsunk előre meghatározott, de a karmánk gyarapodhat olyan általunk hozott döntések kapcsán olyan megélésekkel, melyek nem képezik célját sorsunknak jelen inkarnációnk folyamatában.

A földi létet és a földi életet, mint tapasztalatszerzési lehetőséget, teljesen átitatja a váratlan és kiszámíthatatlan események bekövetkeztének lehetősége is. Ily módon a fejlődés sosem áll meg, nincs egy véges halmaza mindazon események és tanítások elsajátításán, amiért ide leszületünk, hanem rugalmasan képes változni minden irányba.

Ily módon a mi életünk sem kőbe vésett. Nem mondhatjuk azt, hogy leszületünk, megéljük sorsunk minden pillanatát és már sikerül abszolválnunk sorsunkat, a végén egy nagy pipával teljesítve mindazt, amit előre elterveztünk. Ez elméletileg lehetséges, de gyakorlatilag a behatások és az érzelmek olyan szinten bonyolítják döntéseink, megnyilvánulásaink sorozatát, hogy azt a Szellemi Hierarchia, a Sors- és Karmaíró Nagyurak folyamatosan korrigálják, hogy az életcélunk, mint végső szempont, amiért leszülettünk, megélésre kerülhessen. Az apró kitérők, melyek eltérnek az eredeti tervtől plusz megéléseket, újabb helyzeteket generálnak, így hát a karmikus adósságunk gyarapodhat és gyarapodik is.

Mindaddig gyarapodik, míg a lélek leszületései kapcsán el nem éri azt az állapotot, amikor már nem annyira az érzései, hanem inkább a tudatossága veszi át az irányítást, mondhatni megvan az 51%, és innentől kezdve az életünkben felgyülemlett karmapontok csökkennek, majd a teljes tudatosság elérésének esetében letehetjük mindazt, mit a földi síkon felvállaltunk.

Az ezt követő változások a létben létesített lét esetében minket már nem érintenek, hiszen kijártuk annak iskoláját. Így hát, mint már eddig is mondottunk, az érzés szükséges, hogy a döntéseket meghozzuk, de ha elértünk már arra a szintre, hogy folyamatosan, legalábbis az esetek túlnyomó többségében a tanú pozíciójából szemléljük életünket, már mondhatjuk, hogy a tudatunk az, mely irányít minket, és innen életünk, leszületéseink már célegyenesbe fordulnak.

Ezt az állapotot megélni és megérteni csak fejlett tudattal és értelemmel lehetséges. Sajnos a jelen helyzetben az emberek túlnyomó többsége nem ezt tekinti feladatának.

A felejtés fátyla azért szükséges, hogy mindazokat az eseményeket, melyek előre visznek fejlődésünkben, rögzítsük magunkban, hogy legyen egy olyan karmapont, mely lenyomatot generál tudatunkba, ily módon ezek sorozata teszi ki életútjaink, tanításaink tömkelegét.

Enélkül minden egyes pillanat csak úgy átsiklana és nem kerülne megfelelő módon rögzítésre a tudatunkban. Ezért fontos, hogy minden egyes tanítás megélés legyen, melynek a megoldását magunkban dolgozzuk ki és a hozzávalókat tudatunkból tudjuk megszerezni. Ez egy valós folyamat, mely az itt és a mostban zajlik, melyet megélünk és megdolgozunk érte.

Ha mindent készen kapnánk és lehetőségünk lenne már az első pillanattól hozzáférni a közös tudati mezőhöz, majd aztán az előzőleg megélt életeink tömkelegéhez, ez a fajta megélési pillanat elmaradna és a benyomás nem lenne elégséges, hogy olyan impulzust generáljon a tudatban, mely rögzítésre kerül. Így hát a léleknek a fejlődése ezáltal történik, mondhatnánk, hogy mindennek oka van, de hogy minden ok kölcsönhatás elvén egy okozatot szül.

A mi leszületésünk oka és célja a fejlődés, a létben létesített létben a cél a kölcsönhatás. Így hát az itt lévő lelkek kölcsönhatásából változik, amit mi úgy hívunk, hogy világ, és ez az okozat. Változás az ok, a fejlődés és ez a fajta ok-okozatiság ily módon áthat mindent, mi a létben létesített lét esetében fennáll.

Az ok, hogy elérjük azon fejlettségünk szintjét, hogy tovább léphessünk, de okozatként ezért megjelennek olyan események, karmapontok, melyek újabb okot szülnek annak kiegyenlítésére. Így hát a karmát is minősíthetjük az ok-okozat törvényével. Ahhoz, hogy minden helyzetet tisztán lássunk a tanú pozíciójából, a kereszt szimbólumával kell megélni azt. El kell menni a végletekbe mindkét irányba, hogy tudjuk, hogy miről szól. Lássuk annak földi és lássuk annak szellemi hozadékait. Ily módon tudunk tiszta képet alkotni egy ilyen helyzetről.”

A mátrix-al kezdtük és azzal is fejezzük be.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük