Tradíció

Kezdhetnénk úgy is ezt a bejegyzést, hogy „egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl”, mert a Tradíció, mint információ messzire és visszafele nyúlik az időben. Gyakorlatilag a létezés kezdetéhez, de ez nem egy tanmese, hanem egy sokkal mélyebb és tágabb témakör, így komolyabbra fordítjuk a szót.

Maga a Tradíció gyakorlatilag az ősidők, azaz a létezés óta fennálló törvények és tapasztalatok információs halmaza, a tradicionális tudat ősi mítoszait tartalmazza. Ezek a mítoszok az önmegvalósítás alapjairól szólnak, ez a kiinduló pont, mely alapokat tartalmaz, így fejleszthető. (Csatornázott információ kivonata)

Nem összekeverendő a hétköznapi értelemben vett tradíció fogalmával, mely szájról-szájra történő hagyomány megőrzésén alapul!

A Tradíció tehát az önmegvalósítás folyamatához kapcsolódó, a létezés kezdete óta összegyűlt és máig érvényes univerzális törvények és tapasztalások összessége, esszenciája.

A „létezés óta fennálló”, vagyis ugyanúgy igaz a legmagasabb szintű tudat, a Lét Egy Igaz Teremtője, mint az egyes emberi tudat esetében. („Amint fent, úgy lent.”)

Hiszen miről is szól a létezés? Önmagunk, a bennünk rejlő lehetőségek megismeréséről és kiteljesítéséről, a folyamatos fejlődésről.

A létezésben minden olyan idea (gondolat, ötlet), amely az egyénben megszületik és ő azt a létezésbe emeli, vagyis megéli, az egyfajta önmegvalósítás, legyen szó akár egy tortaszelet elmajszolásáról vagy egy nagy életcél eléréséről.

Te vagy az, aki az ideáidat a létezésben formába öntöd azáltal, hogy a tetteid révén megnyilvánítod az akaratodat és megvalósítod azokat. Maga az út önmagad kiteljesítésének folyamata, amelynek keretét az adja meg, hogy a lehetőségeid és képességeid alapján mit tudsz létrehozni.

A Teremtő esetében az ideák megvalósítása az általa teremtett lények tettein keresztül történik meg (ide értve a létezés minden teremtményét). Így igaz az is, hogy a Teremtő a szándékai szerint az emberi lény tettei, cselekedetei által is megélheti az önmegvalósítás, önmaga kiteljesítésének folyamatát.

Maga a spiritualitás is tradíció. A spirituális fejlődés egy tradíciós folyamat.

Minden ember életének fejlődése két szálon fut, az egyik a spirituális, a másik emberként a földi létezésben való helytállás. E két szálon történő fejlődés adja az emberi létezés esszenciáját.

Spirituális fejlődési út nélkül is lehet élni, de ha beleragadunk az anyagi világba és nem veszünk tudomást életünk két vonulatáról, akkor kénytelenek vagyunk ennek következményeivel együtt élni, például betegségek, életpofonok formájában.

Ennek a tradíciós törvénynek a nem tudása nem mentesíti az embert a felelőssége alól. Viszont ha felismeri a két fejlődési szálat és egy tradíciós tanulási utat választ, akkor annak mentén a leghatékonyabb úton tisztulhat le és harmonikus életet élhet, hiszen egyensúlyba kerül a két fejlődési ág. A spirituális fejlődés is tradíciós folyamat, a leghatékonyabb út a letisztulás eléréséhez.

A tradicionalitás részben ősiség, de főként a modern realitások elvén működik, a szellemiség világában. Ez a tudatnak egy kivetülési művelete, mely által a lényben lakozó erőket a felszínre lehet hozni, megfelelő körülmények között a megfelelő időben, a maga idejében és optimalitásában.” (Részlet – Kruder Nagyúr tanításából 2010.09.20)

A tradíciós ősi törvények ma is megtalálhatók az emberi létezésben. A kultúrkorszakok és történelmi változások kapcsán módosult a megjelenési formájuk, de a gyökerük megmaradt. Az élet működését áthatják a tradíciós törvények, például a Föld kialakulása, az emberi lény szerkezeti felépítése, stb.

A tradíciós törvények megismerése kulcs az egyén fejlődésében, amelynek segítségével újra felfedezheti, hogy test-lélek-szellem hármasságából épül fel. Ennek tudatában képes a lényében lakozó erőket a felszínre hozni, megkezdeni önmaga feltárását, valódi életútjának bejárását. Mondhatnánk azt is, hogy a Tradíció olyan, mint egy aranyfonal az útvesztőben, melynek segítségével visszatalálhatunk az igazi önvalónkhoz.

Letisztulás kell, hogy eljussunk ebbe az állapotba, amikor készen állunk. Alapjaiban fontos az érzelmi intelligencia a tradicionalitás szempontjából, mert érzeti és érzelmi fonalakon indul el. (Csatornázott információ kivonata)

A letisztuláshoz szükség van az érzelmi intelligenciára, hogy megértsük a bennünk lakozó érzetek és érzelmek iránymutatásait. Pusztán racionális, elmei úton nem lehet elérni a letisztult állapotot. A szív szavát követve, a belső és külső világra érzelmileg nyitottan lelhetünk rá saját utunkra. Nem véletlen, hogy az ábrázolásokon Jézus gyakran a szívére mutat, ezzel szimbolizálva a szív útjának fontosságát.

Ezeket a téziseket, mint alapvető információkat ha elveted magadban, mint egy magot, úgy segíthet elindulni a helyes fejlődés mentén és felépíteni magadban a helyes tudást.