Hogyan tudod helyesen értékelni az aktuális helyzetedet? Ha nem vagy tudatos, a tudattalan éned automata működésre vált és ez fogja vezérelni a napjaidat.
A pszichológia szerint 35 éves korunkra kialakul személyiségünk 95%-a. Egy sor viselkedéssel, hozzáállással, meggyőződéssel, érzelmi reakciókkal, szokásokkal, képességekkel és kapcsolódó emlékkel azonosítjuk magunkat, melyek miatt rögzült válaszok és észlelési mintázatok programozódtak tudatalattinkba. Például azt mondjuk:
- lusta vagyok
- szorongó természetű vagyok
- önértékelési problémáim vannak
- türelmetlen és hirtelen haragú vagyok
- falánk vagyok
- nem vagyok valami okos.
Ennek következtében egy-egy témához ugyanazokat a gondolatokat társítjuk, ugyanazokat az érzéseket éljük át, ugyanúgy viselkedünk, ugyanazon feltételezésekben, hiedelmekben hiszünk és ugyanúgy észleljük a saját elménk által torzított valóságot.
Napjaink zömét tudattalanul éljük, melyeket automatikus gondolatok, érzelmi programok irányítanak, amelyekkel azonosítjuk magunkat.
Amikor valamilyen tevékenységet sokszor végzünk vagy újra meg újra átélünk egy gondolatot, akkor reakcióink már rutinszerűen működnek és ismét a tudattalan vezérli mindennapjainkat.
Néhány példa testünk robotpilóta üzemmódjáról:
- aggódunk a jövőnk miatt, mert mindig rossz történik
- szorongunk, ezért túlesszük magunkat
- folyamatosan panaszkodunk
- mindent és mindenkit kritizálunk
- mindenért a szüleinket hibáztatjuk
- ha a pöttyös alsónadrágomat veszem fel, akkor sikerül a vizsgám
- ha csokit eszem, akkor lelkiismeret furdalásom lesz, mert elhízom.
A fenti cselekvések azt mutatják, hogy a test uralkodik az elme felett, nem a tudatos elménk. Ha nem figyelünk a gondolatainkra, érzéseinkre és a rutinszerű cselekedeteinkre, akkor szokásaink rabjaivá válunk. Vagyis nem a jelenben élünk és azt sem vesszük észre, hogy nem magunk választjuk ki, hogy éppen mit gondolunk, érzünk vagy teszünk.
Ahhoz, hogy ezt megváltoztassuk, észre kell vennünk ezeket a viselkedési mintákat, szokásokat. Ez úgy történhet, hogy megfigyeljük magunkat egy külső, objektív szemlélő, tanú pozíciójából. Ez lehetőséget ad arra, hogy észrevegyük a kiváltó tényezőket.
A tanú pozíciójából szemlélve magunkat ítélkezés nélkül figyelhetjük meg az érzeteinket, gondolatainkat és az azokra adott érzelmi reakciókat. Ez nem egyszerű folyamat. Kitartás és sok gyakorlás szükséges hozzá, de egy idő után észrevesszük a visszatérő gondolatokat, érzelmeket, melyre a test automatikus választ ad.
Kezdetben csak utólag figyelünk fel ezekre a jelekre, később a történés közepette is nyakon csíphetjük testünk berögzült működését.
Ehhez nyújt segítséget a „Tény vagy vélemény?” kérdés.
A fenti egyszerű eldöntendő kérdés segítségével leállíthatod az automata üzemmódból érkező gondolataidat és érzelmeidet. A következő bizonytalanságot vagy szorongást keltő helyzetben csak tedd fel a kérdést: Ez tény vagy vélemény?
A kérdésre adott válaszod megmutatja majd, hogy egy bizonyítható ténnyel állsz szemben vagy csak elméd játéka, mely a saját hiedelem- és eszmerendszeredből táplálkozik.
Viselkedésmintáink táplálkozhatnak gondolatainkból, érzelmeinkből vagy megéléseinkből. Ha kiderül, hogy ez a félelem vagy szorongás csak a saját gondolataid szüleménye, akkor bosszankodás helyett csak nevess egy jóízűt magadon! Örülj annak, hogy az adott helyzetben számtalan más végkifejlet is lehetséges, nemcsak az az egy, amit az elméd kiválasztott.
Egy példa: a számviteli szigorlatra nem sokat készültem és sorsomat a szerencsére bíztam. Csodával határos módon négyesre vizsgáztam és úgy éreztem, hogy ez csakis a pöttyös alsónadrág eredménye lehet. Ebből született meg a szokás, hogy ha a pöttyös alsónadrágot veszem fel, minden vizsgám sikerül. Azóta kínosan figyelek rá, hogy minden vizsga előtt a pöttyös alsónadrág elő legyen készítve.
Ez egy jó példa arra, hogy hogyan vált egy vélemény az elmében ténnyé. Egészen addig, míg fel nem tettem a kérdést: ez tény vagy vélemény? Ha a racionális agyammal közelítem meg a kérdést, be kell lássam, hogy az egész csak a fantáziám szüleménye, azaz a saját véleményem, nincsen rá egyetemes bizonyíték. A végkövetkeztetés: másik alsónadrágban is mehetek vizsgázni, úgy is sikeres vizsgát tehetek.
Ennek a gyakorlatnak az a célja, hogy észrevedd az agyad automata működése által felépített falakat, amelyekkel körbeveszed magad és korlátozod a mindennapjaidat. A kérdés segítségével írd át ezeket a viselkedésmintákat és adj sokkal több lehetőséget magadnak!
Élj korlátok nélkül, felszabadultan!