Hit, bizalom, bölcsesség

Boldog Napot!

Mi az, amiben hiszel és mit szeretnél elérni az életedben? Ha tetteid mozgatórugóját elemeznéd, az rávilágíthat arra, hogy hited az mely meghatározza annak irányát. Ahhoz, hogy pontosan értsük mindezek fontosságát, tisztázni kell néhány fogalmat, és azok jelentését:

Hit

A hitről mindenkinek van egy kialakult fogalma. Mindenkiben ott él valamilyen remény, vagy akár bizodalom, amelyre vágyunk, hogy egyszer majd bekövetkezik és kedvező irányba befolyásolja az életünket, vagy akár a létünket. A hit az, ami életben tart bennünket, hogy a hétköznapok megpróbáltatásait túl tudjuk élni. Mindenki valami másban hisz, mondhatni, hogy a hitvilágunk – ha saját magunk alakítottuk ki -, akkor egyedi. Van, aki a pénz hatalmában, van, aki a lottó ötösben, van, aki a feltámadásban és van, aki az Isteni gondviselésben.

Így vagy úgy, hitre mindenkinek szüksége van, akár bevallja, akár nem.

Számunkra a hit, azt jelenti, hogy hiszek valamiben, ami feltétlenül fontos az életünkben, de nincs kőbe vésve. Változhat annak függvényében, hogy a tudatunk milyen szinten van. A “hiszem” szó azt takarja, hogy elfogadjuk azt a nézetet, és elkezdjük magunkévá tenni, hogy beiktassuk a mindennapi életünkbe. Minden eseményt, amely életünket meghatározza, megpróbáljuk a hitünk nézőpontjából megvizsgálni, és ha találunk rá elfogadható magyarázatot, az hitünket tovább erősíti.

Tehát a hitet itt a következőképpen határozzuk meg:

Egyfajta intellektuális (ismeretlenbe vetett) bizalom, amiből következik egyfajta kíváncsiság, ami lehetőség a megismerésre. A tudati intellektuális bizalom, mint hit létezik világunkban. A hit egy idea, egyfajta imagináció.

Vallás

Sok ember értelmezésében azt tapasztalhatjuk, hogy egyenlőségjelet tesz a hit és vallás között, holott ez egyáltalán nem így van. Hit létezik vallás nélkül, de vallás hit nélkül nemigen.

A vallás jellemzően a vallásalapítók által meghatározott cél érdekében kialakított rendszer, sajátos szabályokkal, amelyhez az egyén kapcsolódhat (jobb esetben szabad akarata szerint), azzal, hogy elfogadja a „teljes csomagot”. Így a vallást az egyén készen kapja.

A hitet ezzel szemben az egyén önmagán belül alakíthatja ki, saját belső késztetése, egyfajta lelki igénye alapján.

Ha a hit egy bizonyos vallásban minősül meg, akkor és csak akkor tud az egyén, de csak az ő egyéni szintjén egyenlőségjelet tenni a vallás és a hit között (a vallásba vetett hit).

Tudati szintje alapján az egyén addig hisz egy vallásban, ameddig az összhangban van az ő egyéni értékrendjével. (Itt most nem térünk ki arra a kérdésre, hogy adott vallási és kultúrkörben felnevelkedve milyen hatással van a vallás az egyéni értékrend kialakulására.)

Jelena Versinyina csikung tanár látomásában a vallások piramisokként jelentek meg, ahol a piramis csúcsán állt a vallási vezető, a mindenkori pápa, Mohamed, Buddha stb. Őt követték alatta a tanítványok, egyéb vallási vezetők, míg egyre lejjebb az egyre szélesedő követők tömege.
A vallás sok embernek tud segíteni, mert hitet ad. Azonban nem egyénre szabott, ezért csak az út feléig tud elvinni. Különbözőek vagyunk, így az egyéni utunkat is másképpen kell befejeznünk.
Az út másik felét egyénileg kell megtenni. Ezen a ponton a vallás már korlátoz, hiszen a hitelességét is megkérdőjelezed. Ezért át kell törni a vallás falait és mérlegre tenni annak minden állítását.
Megteheted az utad vallás nélkül is, de a hitet nem nélkülözheted.

Bizodalom(Bizalom)

„Hívjuk bizodalomnak azt a fajta hitbéli megminősülést, ami már nem csak egy feltételezett ismeretlenbe vetett való hitet tartalmaz, hanem egy bizonyosságot is, hogy az, amit én hiszek és amire gondolok, az valójában ott leledzik és nem csak reménykedés vitorlájával igyekszem megközelíteni, hanem a tudás biztosságával vallom is azt.

Ha a hitből ilyen módon bizodalom és a bizodalomból meggyőződésé válik, az sokkal jobban segíti az úton haladót.” (Részlet – a Szellemi Hierarchia egyik tanításából 2020. 07.21.)

A bizalom meghatározása:
Elfogadás, egyfajta viszonyulás a megismert eszméhez, bizonyíték, tapasztalat alapján, annak hatására kialakult elfogadó állapot. A hittel szorosan összefügg.

Hiedelem

„A hiedelem nem függ a tudati rezonanciától, azaz a tudati információk milyenségétől. A hiedelem: az egyénbe kódolt tanulások, tanítások, okulások tömkelege. Míg, a tudatban tapasztalatok lakoznak, összefüggések, következtetések, addig a hiedelmek esetében a folyamat lakozik, és a folyamathoz társított érzelem. Ezért képes a hiedelem megváltoztatni akaratot és a vágyat. A hiedelem egy érzelmi pontja egyéniségeteknek.” (Részlet – Alfa és Kruder Nagymester tanításai – 2010. 09. 17.)

Vagyis a hiedelmek esetében a megélés és a hozzá kapcsolódó érzelem emléke marad meg, az egyén nem jut el odáig, hogy érzelemmentes következtetést, tanulságot vonjon le a történtekből. Ezért is írja fent a tanítás, hogy a hiedelem nem függ a tudat rezgésszintjétől.

Információ

Információnak hívunk minden olyan adatot, melyet az emberi tudatosságunk érzékel és értelmez. Az információ még nem jelent tudást. Ha az információt minden irányból körbejártuk, és sikeresen alkalmaztuk a gyakorlatban is, azt követően tehetünk szert valós tudásra.

Például az egyetemen tanultak jórésze csak felhalmozott információ marad mindaddig, amíg a való életben azt ki nem próbáljuk, meg nem éljük és a tapasztaltakat nem tudatosítjuk, hogy egy hasonló helyzetben már tudatosan járjunk el. Az információ csak ezen a ponton válik valódi tudássá.

Tudás

Elsajátított, megtapasztalás útján megszerzett és használt ismeret (lásd információ). Elgondolkoztató, hogy a hétköznapi kommunikációban milyen gyakran hangzik el az, hogy „tudom”. Vajon hány esetben van mögötte tényleges egyéni megtapasztalás és tudatosítás?

Bölcsesség

Mert hát a bölcsesség, az az a fokozat, amely már előre látja a tetteink következményeit és tudatosan irányítja a cselekvési folyamatokat oly irányba, hogy az minél inkább bekövetkezhessen arra, amelyre a terv sejteti útját.” (Részlet – A Lét Egy Igaz Teremtőjének tanítása – 2020. július 21. )

A bölcsességet a tanulás segítségével sajátíthatjuk el. Az élethelyzetek megélése és utólagos megértése útján gyarapodik a tudás. Ennek több módja is van az egyén tudati fejlődési szintjeinek megfelelően. A bölcsesség az, amikor már nincs szükség újabb megtapasztaláshoz, mert már azon a magasabb tudatossági szinten van az egyén, hogy előre látja a következményeket és azok várható végkifejletét.

Például: Egy adott helyzetben valaki nem vesz részt egy vitatkozásban, mert már előre látja a következményeit, amely végeredményét tekintve egy rosszabb helyzetet idézne elő, ezért tudatosan elkerüli azt.

“Habár megmondom mi lesz, és tudok minden titkot,
és az összes bölcsességet; és bár oly erős a hitem,
mint a vihar, ami hegyeket képes elmozdítani,
de nincs bennem szeretet, semmi vagyok.”

(Eszénus Béke Evangéliuma – Jézus szavai)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük